Kisütött a nap, van újra víz és megtaláltam az első olyan fagyitípust ami ízlik, szal gondoltam, hogy írok kicsit a kajáról...

Amióta itt vagyok, megtanultam, hogy semminek nem olyan az íze mint amit várnál... Ha azt hiszed, hogy csípős, akkor valószínűleg nem lesz semmilyen íze, ha azt hiszed, hogy édes, akkor sós, csípős, és húsból van... Amikor megérkeztem első nap Pekingbe, a szálláson egy kedves emberke megkínált minket vmi szépen csomagolt cukorkának kinéző vmivel... Szárított marhahús volt!! (A kínai gyerekek csoki helyett csípős húst/zöldséget esznek) A suli büféjében árulnak 1000 -féle dolgot... Csirkelábszárat, marhahúst, hagymakarikákat, néhány kekszet, és még több húst. Két dolog nincs itt, mert ezek nagyon drágák: Csoki és gyümölcs. A múltkor kimentem a faluban venni két almát meg egy körtét, ami 8 yuan volt. (A suliban a fagyi, az üdítők, és az összes keksz egységárasan 1 yuan)

Mára már feladtam, hogy bármi olyat találjak aminek ismerős az íze (a pepsin kívül), de ma reggel valami tradicionális kínai reggelit kaptunk. És láss csodát: Kaptunk egy hosszúkás lángost. Mármint téééééényleg ugyanolyan. (csak a sajt meg a tejföl hiányzott róla, de az nagyon)

Még egy utolsó vicces dolog: Már egész profi lettem a pálcikával evésben, és készült rólam egy fotó, ahogy én pálcikával eszem a menza kaját (ami amúgy nagyon finom, csak minden nap ugyanaz: rízs 3-4 -féle zöldség, és vmi bab+hús keverék), mellettem pedig egy kislány villával az instant tésztát... Ez a globalizáció;)