Xianból Pekingbe többé kevésbé kalandmentesen jutottunk el kettesben az egyik lengyel lánnyal. (leszámítva, hogy majdnem lekéstük a vonatot, mert a taxisok nem tudták elmagyarázni, hogy két féle taxi van, ami a városfalon kívül mehet, és ami a falon belül. Nekünk természetesen a falon belülről kívülre kellett volna eljutnunk, de nem tudták elmagyarázni a szabályt, csak közölték, hogy nem visznek el...) A vonat katasztrófálisan kényelmetlen volt... A fekvőhelyek már elfogytak, nekünk hálistennek még jutott ülés, de elég sok embernek állnia kellett (vagy a földön ülnie/feküdnie) a 12 órás éjszakai vonatúton. Talán az egész vonaton egyetlen kislány aludt kényelmesen, akinek az anyukája berendezett egy kuckót a széke alá a földre:)

Amikor megérkeztünk, rájöttünk, hogy nem tudjuk a hostel címét, és egyikünknek sincs pénz a mobilján, szóval eltaxiztunk, a legközelebbi metróállomásig amit ismertünk és onnan metróval a hostelbe... Megintcsak szembesültem azzal, hogyha két lány két hatalmas bőröndöt cipel fel a lépcsőn, akkor nagyjából minden 20-30-adik arra sétáló kínai áll meg segíteni. Meglepő viszont, hogy a segítők között kb fele-fele arányban vannak nők és férfiak...

Miután megérkeztünk két napig shoppingoltunk (minden maradék pénzemet elköltöttem...), és jelentem egész profin tudok alkudni... Alap, hogy amikor meglátnak egy külföldit, akkor mondanak egy irreális összeget... ha otthagyod őket, mondanak egy kevésbé irreálisat. Ha annak az ötödét mondod, és ragaszkodsz hozzá, akkor kb megkapod a reális áron (általában akkor ment jól az alkudozás amikor annyira nem is akartam megvenni, mert akkor gond nélkül otthagytam 3-4-szer és utána sokkal olcsóbban utánam dobták... csak kérdés, hogy tényleg szükségem volt-e rá???)

Tegnap a kínai párom elvitt egy tradicionális vásárló utcába, ahol nagyon sok kaja és souvenir volt. Nem próbáltam ki a skorpiót, se a többi bogarat, főleg mert még mozogtak, de ettem sült fagyit... (hát sültnek sült volt, de nem fagyi...)

Este beültünk egy "olasz" étterembe, mert a plázában nem volt sehol ülőhely, és megrendeltük a legolcsóbb legfurább salátákat. Hát az itteni olasz kajának annyi köze van Olaszországhoz, mint az otthoni kínainak az itteni kajához... Pl tudtátok, hogy a majonézes csirkesaláta fagyival olasz kaja??:) (mmint a fagyi tényleg a salátán van és lehet, h tényleg olasz kaja de én még nem hallottam róla...)

Ma már csak csomagoltam (Dávid ha olvasod: bocsi, de eltörtem az ajándékodat és már nem tudok újat venni:( pedig a szándék tééényleg megvolt, h egészben hazavigyem).

Még kihasználtam az utolsó alkalmat az utcai kajálásra:) (mikor megjöttem nem ettem volna ilyet, de mostmár nagyon megszerettem az utcán árult "beijing noodles"-t:)

Petivel próbálunk találkozni, de totális képtelenségnek tűnik... (kínai számról nem lehet magyart hívni, és az sms-ek sem érkeznek meg...)

Tuti, hogy nagyon fog hiányozni ez a város, ez az ország, és ez az egész kontinens!!! De hamár nem sírtam amikor a gyerekektől búcsúzkodtam, se amikor a többi önkéntestől, akkor mostmár nem fogok, inkább még kimegyek és megveszem az utolsó 1 yuanes fagyimat (Pekingben lehet, hogy drágább mint Szecsuánban és akár 1,5-2-be is kerül:)