Ma este volt az utolsó közös esténk az osztállyal, holnap még lesz egy búcsúzkodós napunk, egy Goodbye party és vége:( Mivel már egészen esélyesnek tűnik, hogy túl fogom élni (azért még lekopogom...) gondoltam itt az ideje, hogy publikáljam a -1. bejegyzést, amit egy hónappal a kiutazás előtt írtam egy rossz pillanatomban... 

"Az ember azt hinné, hogy a kiutazás azért nehéz, mert meg kell szervezni, mindent be kell szerezni, stb… Hát nem!

Természetesen ezek sem könnyűek, de számomra most a legnehezebb feladat az, hogy meggyőzzem a környezetemet, hogy tényleg ki akarok menni és, hogy tényleg jó ez nekem… Amikor kitaláltam, hogy Kínába akarok menni önkéntesnek, akkor minden nagyon egyszerűnek tűnt… Még az anyagi részét is viszonylag megoldottnak tekintettem (leszámítva, hogy ígyis több lesz, mint amire számítottam…) Persze amikor az egész elkezdett közelíteni a valósághoz, akkor egy kicsit megijedtem… Tényleg ezt akarom??? Tényleg képes vagyok rá??? Mi van ha asztmás rohamot kapok Szecsuán közepén egy világvégi faluban???(jelentem, hogy tizensokévi gyógyszerezés után a hegyi levegő magától kigyógyított:)))) Ráadásul naponta kétszer találkozom szembe a MIÉRT kérdéssel… És igen, ha kétszázszor mondod el ugyanazokat az érveket, akkor hiába hittél bennük eredetileg, lassan elkezdik elveszteni az értelmüket… És amikor jönnek a beszólások, poénok stb. akkor lassan elég lesz az egészből…Aztán hazajövök és itthon a család aggódik…

Két hete tudom, hogy kiutazok, egy hónap múlva fogok indulni, és már most lassan beleőrülök!!!!!

Semmi másra nem lenne szükségem, csak támogatásra… Mert amíg mindenki mást kell győzködnöm, addig nem mutathatom ki, hogy akár egy kicsit is félek, vagy egy kicsit is elbizonytalanodtam volna… Pedig persze, hogy ez néha megtörténik… Reggel úgy kelek fel, hogy biztos, hogy ezt akarom? Aztán bekapcsolok egy kínai nyelvleckét, és elgondolkozom azon, hogy mennyire haragudnék magamra, ha kihagynám ezt a lehetőséget! És végül összeszedem magam, és elindulok orvoshoz, hogy megkapjam a szükséges oltásokat;)"

Szóval jelentem, hogy igenis megérte, és aki legközelebb bele akar vágni egy ilyenbe, azt NE próbáljátok lebeszélni!!

Lehet, h mostantól nem lesz olyan sok bejegyzés, mert ha utazgatunk/bulizunk/várost nézünk, akkor nem biztos, hogy lesz ennyi időm irogatni, de még zárásul a jótanácsok, amiket kiutazás előtt kaptam: (bocs annak aki magára ismer:)

„Ha önkénteskedni akarsz gyere hozzánk garázst építeni…”

„Minek mész oda? Nincsenek még ott elegen??”

"Gázában volt vmi para az önkéntesekkel... Szal ha Kínában lövést hallasz, akkor gyorsan feküdj a földre..."