Az elmúlt pár napban nem írtam semmit, szal hiányérzetem támadt:)
Az az igazság, hogy nem is nagyon volt miről.
Az előző táborral ellentétben, itt nem olyan izgalmas az élet. Az egyetlen dolog ami történik az az, hogy nagyon meleg van és nagyon párás a levegő, szal haldoklunk... A "hotelben" lakunk, ahol van ágy, légkondi, ventilátor, meg "fürdőszoba" (lyuk a földön=wc, falból kilógó cső=csap, lavor+cső=zuhany;) Ugyan csak hideg víz van, de mivel az átlaghőmérséklet jóval 30°C fölött van, ezért a csapból is forró víz folyik... Mivel nem lakunk a gyerekekkel, és az esti programokat az iskola szervezi helyettünk, egyáltalán nem sikerült olyan közel kerülnünk hozzájuk, mint az első táborban... (és nagyon nagyon hiányoljuk azt az osztályt!!!) Tehát a körülményeink jobbak, de ebből adódóan sokkal unalmasabb is az élet;)
A párommal egyre feszültebb köztünk a viszony... Eleinte nagyon jóban voltunk, de amióta megpróbáltam megbeszélni vele egy konfliktust, rájöttem, h kéééptelen rá!!! Tényleg nagyon igaz amit a kínai mentalitásról mondanak. "Ha valamit nem tudsz megoldani, akkor tegyél úgy, mintha nem létezne" Már pedig ő hihetetlenül pesszimista, és ha valami nem tökéletes, akkor megoldhatatlan, tehát tegyünk úgy, mintha nem is létezne... És igen, kezdem felvenni a stílusát, mivel ő az enyémet tuti nem fogja, és még egy hétig együtt kell dolgoznunk... (lehet rám büszkének lenni: nem üvöltözök, amikor olyan szavakat hallok ki a fordításából, amiket én tuti, hogy nem mondtam...) Ráadásul ahogy már korábban írtam, az összes kínai lány hihetetlenül kislányos... Ez a lány is, eljött önkéntesnek a világ végére, de képtelen a többi külföldivel beszélgetni... Rajtam kívül senkihez nem mer angolul hozzászólni, szóval kerül minden össznépi eseményt, és a legtávolabbi hotelbe költözött a barátnőivel. Najó azért nem akarok csak rosszat mondani róla, mert tény, hogy a gyerekek imádják, és mi is jóban vagyunk nagyon, csak néha sok lesz belőle...
Még két vicces sztori a kínai erkölcsökről:
Tegnap bekerült a wishboxba, hogy gyűlésen az egyik önkéntes fiú (19 éves), meg egy lány (18) táncoljanak... Ezt ők annyira borzalmasan nehéz feladatnak érezték, hogy tíz percig álltak ott pironkodva, miközben mindenki őket bíztatta, majd végül közölték, hogy ez nekik nem megy... igen, ők téényleg kb velünk egyidős egyetemisták!!
A másik sztori: A holland srác elmesélte az osztályának, hogy az egyetem első napján óvszert kaptak az ajándékcsomagban. (Amit mi is kaptunk amúgy) A párja ezt nem tudta lefordítani, mert nem ismerte a kifejezést... Amikor egy másik kínai nagy nehezen elmagyarázta neki, a lány úgy zavarba jött, hogy inkább meg se próbálta lefordítani...
na már megint kisregényt írtam... bocsi:)
