HTML

6 hét Kínában

Friss topikok

  • Nora, Nola, Nona, vagy ahogy tetszik...: Köszi:) A repülőútról is lehetne egy egész bejegyzést írni, de mostmár lusta vagyok, szal személye... (2010.08.20. 09:22) utsó nap:(
  • Wurlitzer Ádám: @Nora, Nola, Nona, vagy ahogy tetszik...: ld. kínai kosárcsapat az olimpián...na, azok elég langal... (2010.08.20. 03:20) turista
  • Wurlitzer Ádám: Kedves Nóri! (Noli:) Gratulálok a kitartó életben levéshez! Nagyon elgondolkodtatóak, tanulságosa... (2010.08.07. 01:56) utolsó előtti nap a táborból...
  • Nora, Nola, Nona, vagy ahogy tetszik...: nem 18 évesen se váltanak... az önkéntesek ugyanígy félnek egymástól... szóval szerintem osztódnak;) (2010.08.05. 08:37) érthetetlen dolgok...
  • Nora, Nola, Nona, vagy ahogy tetszik...: Mr. Habonim???:D az egész habo nevében kommentelsz?:) Amúgy simán überelik... 2 zsidó= 3 vélemény,... (2010.07.29. 13:05) Ami még a legelszántabb önkéntest is elriasztja…

Linkblog

váááááááááá

2010.07.22. 01:27 Nora, Nola, Nona, vagy ahogy tetszik...

 Ezt a bejegyzést tegnap este írtam, de csak ma jutottam internethez... bocs ha kicsit zavaros, a tegnap esti lelkivilágomat tükrözi:)

Amikor megérkeztek a gyerekek, első nap kiszúrtunk egy aranyos, helyes, csöndes 13 éves fiút.  Fokozatosan feloldódott, és az osztály egyik kis középpontja lett. Egyik nap mondta a páromnak, hogy kicsit össze van zavarodva, hogy hogy kéne viselkednie, de nem volt időnk leülni beszélgetni vele. Ma az esti program végéről eltűnt, a többiek mondták, hogy a szobájában van, szal nem foglalkoztunk vele, gondoltuk nem ébresztjük már fel. Pár órával később, amikor épp a búcsúlevelet írtam, hogy milyen büszke vagyok rá és csak így tovább ha jó rendőr akar lenni (az akar lenni), szóltak, hogy a tanáriban van, a haverjaival titokban vettek egy csomó sört, és alkoholmérgezést kapott… IGEN, KÍNÁBAN AZ ERKÖLCSÖK ÉS A SZABÁLYOK BIRODALMÁBAN, AZ ISKOLA BÜFÉJÉBEN SÖRT ÁRULNAK!!!!!!!!!!!!!!!! Ráadásul elég titkos helyen, mert mi nem tudtunk róla, pedig ezt nem ártott volna az elején közölni, amikor minket felnőtteket megkértek, hogy ne igyunk, mert ebben a faluban senki nem iszik… És igen, a boltos kiadott annyi sört, hgy attól alkoholmérgezést kapjon egy gyerek!

Mire én odaértem a fiút épp kórházba vitték, a haverja pedig sírva, térdenállva könyörgött a tanárnak, hogy ne rúgja ki. (Ehhez még plusszban hozzájárul az, hogy amikor ma arról volt szó a délutáni foglalkozáson, hogy mit változtatnának meg az iskolájukban, akkor első helyen szerepelt, hogy a tanárok ne verjék a gyerekeket… Persze amíg mi itt vagyunk, addig nem fogják, de vajon mi lesz utána???)

Végül a tanár azt mondta, hogy nem rúgja ki, csak felhívja a szüleit… A büfét meg „megbüntetik” Iszonyú látvány volt az ablakon keresztül nézni, hogy a tanár ordibál velük, mi meg nem csinálhatunk semmit... Aztán kijelentették, hogy a párom bemehet hozzá látogatóba, de én nem, mert az iskola fél, hogyha valami történik egy külföldivel, akkor oda a hírnevük!!!! (5 kínai önkéntes bemegy és bent alszik nála) Szóval annyit tudtam tenni, hogy írtam neki egy egyoldalas levelet, a felelősségvállalásról, és a megfontoltságról, mert legközelebb nem leszünk itt, hogy megvédjük. Most éppen a szomszéd szobában kínaiul ordíbál a tanár és két fiú önkéntes… (a projekt vezetője lány, és nem számít tárgyalófélnek ilyen témában…) A tanár minket akar felelőssé tenni… Mmint azt nem tudom, hogy személy szerint azokat akiknek az osztálya érintett, az önkénteseket, vagy az aiesecet. Én személy szerint három dologban érzem magam felelősnek… Egy, hogy nem ültem le vele beszélgetni korábban (bár ezt én nem nagyon tudtam volna, csak tolmáccsal), kettő, hogy nem ellenőriztem le, hogy a szobájában van-e, és alszik-e (hozzátenném, hogy lány nem teheti be a lábát a fiúk épületébe, de tényleg megkérhettem volna vkit…) három, és talán a legfontosabb: 8 napja nevelem ki belőlük a szabálymániát… Első nap iszonyatosan engedelmesek voltak, és kifejezetten örültünk, hogy napról napra egyre rosszabbak, és egyre többet hangoskodnak. Katonanövendékekből gyerekeket neveltünk. Csak mindeközben elfelejtettünk megtanítani nekik vmi nagyon fontos dolgot, ami a szabályok helyét átveszi. A személyes felelősség... Szóval nagyon megörültek, hogy 1-2 felesleges szabály megszűnt, és egyből megszegték a többit. Holnap lesz az utolsó nap, szóval az utolsó lehetőség, hogy szabályok és ésszerű gondolkodás között megtanítsuk nekik a középutat. És félek, hogyha nem sikerül akkor többet ártottunk, mint amit használtunk… Szóval most nagyon nehéz az egész helyzet, és nagyon elgondolkoztatott. Eddigi összes tanítási/táboroztatási tapasztalatom közül most először érzem, hogy ekkora hatással vagyok és ez ekkora veszéllyel jár… Szóval bocsánat, hogy ennyit írtam, de a kínaiak nem osztják meg egymással az érzelmeiket, a mongol lány (az ő osztályából van a másik gyerek) nem túl intelligens, hogy ilyeneket megbeszéljünk, a többiek meg készülődnek az utolsó napra… Ráadásul teljesen tehetetlen vagyok, és nem is értem teljesen, hogy mi történik körülöttem, mert nem fordítanak mindent… Szóval valahol ki kellett öntenem a lelkemet…

 

A srác időközben állítólag jól lett, a tanárok meg a szervezők időközben megegyeztek, hogy senki nem vádol senkit, és nincs felelős... Kiváncsi vagyok a boltos mit kap...

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kislanyanagykinaban.blog.hu/api/trackback/id/tr862167731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AnnLuise 2010.07.23. 11:37:00

Szia,
Először is baromi bátornak tartalak azért, amit csinálsz! Táboroztatni még anyanyelvi környezetben sem szórakozás, nemhogy egy olyan országban, ahol sem a nyelvet nem ismered, de még a szokásrendet sem! Ahogy írod, rettenetesen nagy felelősség van rajtatok! Azt hiszem ezek a gyerekek nagy árat fognak fizetni azért a pár, majdnem boldog független napért, amit Ti szereztetek nekik.

rlnd 2010.07.23. 11:52:33

szia!

hát igen, ez elég durván és parán hangzik, és tökre sajnállak,meg még jobban sajnálom a kínai gyereket.
most nem akarok ilyen társadalomtudományi-civilizációs elméleti összefüggésekkel okoskodni, de azért nem tudom megállni, h ne általánosítsak:
nem megyünk túl sokra, ha egy hét alatt a mi értékeinket át akarjuk ültetni egy totálisan más világba.
a gyerekek fogékonyak az ilyesmire, és rögtön meglátják az előnyeit a ti, nagyobbak és kedvesek világának. csak persze ezek nem random dobálható dolgok.
arról nem is beszélve, h ha az egyéni felelősségre nem tanítják őket, ami neked pl. a kezdetektől fogva folyton nyomatták neked.
de azon kívül, h én ezt most leírtam a bölcseletnek, az egészből azt akarom kihozni, h sztem a srácok tuti rengeteget tanultak belőle, és nem hiszem, h sokat ártanál nekik, ugyanakkor egy hatalmas tapasztalat nekik. Mert vszeg egy életre megjegyzi a dolgot, és ő maga az önállóskodás előtt tuti midnent kétszer meg fog gondolni :)
és ez hidd el, neki is legalább akkora 'interkulturális' tapasztalat lesz egész életen át, mint neked!
a felelősségedről pedig annyit, h igen, részben felelős vagy, és tényleg, para belegondlni, h mekkora hatással is lehetünk gyerekekre! és sajnos egyet kell, h értsek veled abban amit írtál, h milyen pontokon voltál felelős, de az is igaz, h ezek emberileg teljsen indokolhatóak...
a legnagyobb felelősség viszont egyértelműen a büfésé, ebben nem lehet vita.
de ne törj le meg semmi, mert végülis akkor a bajnak vége, ha már jól van a srác akkor oké minden. de a tehetetlenség nagyon rossz lehet, de próbáld meg azért nem emészteni magad!!
pussz
Roli

Wurlitzer Ádám 2010.07.23. 13:34:42

Szia Nóri!

Bevallom, csak most jutott eszembe, hogy elolvassam a blogodat, de most az elejétől a végéig...háááát, mit ne mondjak, elég durva, viszont felettébb tanulságos. Mondjuk csak megerősít abban a szándékomban, hogy ne hagyjam el a nyugati civilizációt:) Mindenesetre respekt a kitartásodért, nagyon ügyes Vagy:) További sikeres túlélést és az eddigieknél kellemesebb élményeket kívánok szeretettel: Tq
(És hadd említsem meg, mennyire jól fognak jönni a történeteid az SC-nek, ezért külön köszönet:)

Klein Ádám 2010.07.24. 04:26:26

Szia Nóri,

nagyon jó olvasni a kalandjaidat, még ezt a kicsit keserűbbet is. Ordibálás és felelősségrevonás az ijedtségre adott válaszok, nem érdemes miattuk aggódni, nem is érdekesek. Viszont az, hogy ekkora hatással lehettetek egymásra fantasztikus. Bennem is felébresztett néhány gondolatot lehetőségekről, egyéniségről, szabadságról... De várjuk csak ki mit adnak majd a következő napok az eddigihez. Van még bőven tanulni és csodálkoznivaló Kínában.

Legyen nagyon-nagyon szuper utad!
Ádám

Nora, Nola, Nona, vagy ahogy tetszik... 2010.07.24. 20:55:50

hello!
Köszi a válaszokat:) Örülök, h ennyien olvastok:)
Az tuti, hogy nagyon elgondolkoztató pillanat volt, de amikor másnap irattam velük ilyen "önfeedbacket" hogy miben változtak, és mit akarnak csinálni, akkor egész komoly és érett válaszokat kaptam... Szóval talán mégse vagyunk teljesen feleslegesek... Viszont az is elég durva pillanat volt, amikor az árvíz közepén mi eljöttünk, ők ottmaradtak... de erről mindjárt írok részletesebben...
süti beállítások módosítása