Project vége, Chengdu, Xian
Amióta legutóbb írtam nagyon sok minden történt… A tábor utolsó napja nem zajlott olyan zűrösen mint az első esetben. Egy kicsit szomorkodtunk, egy kicsit lelkiztünk, de este mindenki ugrált, táncolt, stbJ
(Vicces melléksztori: Az utsó közös progi előtt mondtam a 13 fős osztályomnak, hogy menjünk ki, vegyünk pár „snack”-et és menjünk vissza együtt… ja és persze én fizetem… A gyerekek úgy bekattantak ettől, hogy összesen 100 yuannyi kaját és üdítőt vásároltak (kb
És ami még hihetetlenebb, hogy alig volt közte 2 zacskó chips, a többi mind csípős hús… Például az ínyenc csirkeujj, meg vmi tésztának kinéző dolog amiből egyet ettem és két percig nem éreztem a szám…)
Amikor másnap elindultunk egy csomó gyerek még motorral is a buszunk után jöttJ Végül 8 órányi buszozás után megérkeztünk Chengduba, Szecsuán fővárosába, hogy ott folytassuk a búcsúzkodást. (A búcsúbuliknak köszönhetően elaludtam a legnagyobb Buddha szobor meglátogatását:P)
Elbúcsúztunk olyanoktól akikkel 2 hónapja együtt élünk kb, de lehet, hogy többet nem találkozunk, mert Indonézia, vagy Mongólia kicsit messze vanL
Utolsó nap megnéztük a pandamacikat (imáááádomJ), vettünk pár souvenirt (bocs, de nem sokat, mert az itteni plüss pandák nem sokban különböznek attól amit otthon kapsz a kínai boltban…) Végül 12-en elindultunk Xianba, az ősi fővárosba. A vonat vicces volt (már mindenki tud szép holdat rajzolni;), leszámítva, hogy fél 10-kor ránk szóltak, hogy takarodó, mindenki a saját ágyába, és reggel 6-tól pedig zene szólt…
A vonaton beszélgettem egy shanghai pasival, aki ismerte Petőfit, meg csomót tudott Magyarországról… (mellékesen még ő is a 150 centijével 15-16 évesnek nézett…)
Ma megnéztünk néhány ősi épületet és körbebicikliztük a városfalatJ (ez a kínai „kisfal”, ami a filmekben a Nagy Fal helyett szokott szerepelni…)
((Éééééés
Amíg bicikliztünk volt néhány pillanat amikor a gyorsabbak elhagytak, a lassabbakat én hagytam el, és tök üres volt körülöttem az egész fal, amikor a naplementében bicikliztem az ősi házak fölött… Sajnos persze a fényképezőgépem lemerült, szal nincs róla képem, de higyjétek el, h nagy pillanat volt!!
